"You sound like love" - írja egy rajongó az Air France MySpace-én, nem véletlenül. Ha egyetlenegy lemezt kellene választanom az összes eljövendő nyár aláfestő zenéjéül, akkor a göteborgi páros fantáziavilágokban fogant, sodró endorfinzenéje mindenkit maga mögé utasítana.
Érzékeny. Így írnám le egy szóval a két derék svéd, Joel Karlsson és Henrik Markstedt tavalyi alkotását, ha nagyon meg akarnám értetni valakivel, hogy még ebben a keménykedő világban sem szégyen játszani a szív húrjain - főleg, ha azt olyan túláradóan ártatlanul teszik, mint ezek ketten. Skandinávia már eddig is szokatlanul sok napfénnyel és malaszttal teljes produkciót szült, Lindströmtől a The Whitest Boy Alive-on át a Nuspirit Helsinki-ig, azonban az Air France első, alig több mint fél órás nagylemeze még egyszer négyzetre emeli a lelket.
Zenéjük abból az ellenállhatatlan fajta, napmeleget árasztó popos elektronikából - a szaknyelv címkéje szerint ez volna a balearic - táplálkozik, amiből a Café Del Mar válogatássorozat még hőskorában (emlékezzünk például erre, vagy erre) - annál mégis sokkalta ünnepélyesebb, és vagy a szerelmeskamaszos fülledtség, vagy egyfajta nyárbúcsúztató melankólia felé mozdul el, mindvégig megőrizve természetességét. A felsejlő, Enya-szerű női vokálok, hajnali madárcsicsergéssel körített tündérkürtök, a távolba zengő spanyolos gitárszólamok és finom ambientes szőnyegek minduntalan azt a paradicsomi létállapotot festik elénk, amihez a való életben aligha lesz szerencsénk (talán ezért is működnek olyan nagyon).
A No Way Down magába olvasztja az eddigi szerelmeinkkel eltöltött eddigi legszebb perceinket, az emberi játszmáktól háborítatlan, sárkányeregető gyerekkort, és az összes balatoni aranyhidat, ami valaha is táncra kelt Tihany és Zamárdi között. Az egyetemes, szeplőtlen szépség megjelenítésére rímelnek a duó szavai is egy legutóbbi interjúban:
"Nehezen vergődünk zöldágra a mai modern világ egy részével. Szeretnénk kicsit lefejteni róla a bonyolultságát, aztán újra felépíteni, ahogy mi szeretnénk látni. Ebben az értelemben konzervatívok vagyunk: szeretnénk megmenteni minden egyes világítótornyot, visszahozni azt, amiről úgy érezzük, hogy elveszett. Körülvenni magunkat olyan dolgokkal, amiket a mindennapi élet már kizárt magából."
A még mindig nem szimpatizálókat pedig most jól megnyerjük egy videóval.
"Sorta like a dream? No... Better."
érték: 9.2/10
