Linkblog

Intró

Zenéről azoknak, akik a zenét mindenekelőtt a zenéért szeretik. Hírek és impressziók, kötelező lemezek és emlegetnivaló bulik, térdrogyasztó klasszisok és ismeretlen ügyeskedők. Csak KRAFT legyen benne.

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Kommentek

a szerző hallgatja

Linkblog

2009.03.24. 16:29 fritz kraft

MSTRKRFT: Fist Of God

Címkék: lemezkritika dance punk

Nos, ha istennek ilyen ököl adatott, akkor Lucifer óvjon minket tőle. Vajon komolyan gondolta-e a MSTRKRFT, hogy néhány tengerentúli rapperrel való bepróbálkozás elfedi a nyilvánvaló tényt, miszerint egy fia használható ötlet nem akadt a hálójukba? 

Hallottunk már amerikai reppereket villanyzenével jóféle pertut inni, Adam F színes-rímes dobbasszus lemezétől Common Electric Circusáig, de szögezzük le, hogy ez most nem az. Sőt, már a Jungle Brothers 1988-as tökös hauza is fél ujjal kirántja a szőnyeget a második MSTRKRFT hanganyag alól, ami mintha az egyébként is zsigeri, főként a lábakra ható franciaelektrót szerette volna még tovább egyszerűsíteni, csak valahogy túl jól sikerült.

Lehet, hogy csupán csak az amerikai piacra gyúrnak, a Lil Mo énekével nyitó It Ain't Love valami ilyesmit sugall, az érces alapok nélkül és egy fokkal lassabban vivás aktuálsláger is válhatna belőle. A 1000 Cigarettes már jobb, de hamis jövőképet fest elénk: az erőteljes Daft Punk utórezgés nem is nagy baj, hisz jótól nem szégyen ellesni a fogásokat, na de ennél nemhogy jobb dolgok következnek a továbbiakban, hanem permanens prosztósodás veszi kezdetét, stílusosan a világ második legostobább repperével, Noreagával az élen, bounce low, bounce high, háh háh háh (Bounce). Shit happens.

A Vuvuvu-ról minden érdemi információt elárul a neve, a John Legenddel megáldott Heartbreaker szégyenteljesen lapos, a címadó dal próbálja lekövetni a Boysnoize-féle metálelektrót, de ez is frissesség után szomjúhozik. A So Deep úgy akar ütni, hogy közben inkább magát rúgja herén, a szirupos dallamtúlcsordulás már-már a félrefésült fekete hajú ifjúsági csoportokat célozza meg, engem pedig a falra mászat.

Az album itt már végérvényesen elveszett - még ha a maradék három trekk nyújtana valami felemelőt, akkor talán hümmentenék egyet, de nem, a gödörből nemhogy nem tudtak kimászni, de hallhatóan nem is akartak. Inkább előveszem a három évvel ezelőtti Easy Love-ot, meg a jó kis Wolfmother remixüket.

 5.2 / 10 

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://kraft.blog.hu/api/trackback/id/tr161022728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.