Linkblog

Intró

Zenéről azoknak, akik a zenét mindenekelőtt a zenéért szeretik. Hírek és impressziók, kötelező lemezek és emlegetnivaló bulik, térdrogyasztó klasszisok és ismeretlen ügyeskedők. Csak KRAFT legyen benne.

Naptár

november 2018
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4
5 6 7 8 9 10 11
12 13 14 15 16 17 18
19 20 21 22 23 24 25
26 27 28 29 30

Kommentek

a szerző hallgatja

Linkblog

2009.03.05. 15:24 fritz kraft

The Whitest Boy Alive: Rules

Címkék: lemezkritika pop dance the whitest boy alive

Kár volna tagadni, hogy Erlend Oye a század egyik legeredetibb énekese: hangja mint egy bársonyos kasmír kendő, szövegei szerényen intellektuálisak, és lefogadom, hogy a geek-külső ellenére nők tömegei vannak érte oda meg vissza. Az azonnal felismerhető orgánum ezúttal a táncos-groovy The Whitest Boy Alive projekt második nagylemezén döngicsél ismét, ahogyan kell.

Erlend nevét az ínyencek számos helyről ismerhetik: leginkább a világ tizenegy különböző pontján, más-más elektronikus zenei producerekkel rögzített szólóanyagáról (Unrest), énekelt még páraknak a Röyksopptól DJ Hell-en át a Phonique-ig, azon kívül ötven százaléka a leülünk-gitározunk típusú Kings Of Convenience-nek. A csapzott vörös hajkoronával, és méretes szemüveggel felszerelkezett norvégról az utóbbi időkben mégis a The Whitest Boy Alive kapcsán hallhattunk, ami egy elektronikus projektnek indult, de aztán megelégelték a monitor előtti vegetálást, és lekorlátozták magukat túlnyomórészt hangszerekre, hidat építve valahol a smooth jazz és a funkdiszkó között.


2006-os első albumuk cicomázatlan címe (Dreams) egészen jól meghatározta azt a valamit, amit kaptam a lemeztől: magasfokú érzelmi intelligencia, ábrándok múltról, hétköznapokból kilépésről, szép szerelemről, milyen-lett-volna szerelemről, mindez szerethetően egyszerű csomagolásban. Erlend hangja meg egyébként is olyan álomszerű, hogy az egész hanganyag ettől még egységesebbnek tűnt, még ha leginkább ébren álmodásról is szólt a történet. Rules - Ismét egyszavas cím, vajon most visszavezetnek minket a valóság talajára, keményebb témák jönnek, keményebben hangszerelve? Ezt nehezen tudtam elképzelni.

Így is lett, bár az alapkoncepció csak annyira maradt a helyén, hogy a korábbi indie jelleg elbillenhessen dszezzes-funkos és elektronikus irányába: az elsőről a Fender Rhodes nevű csodálatos találmány, a másodikról egy 1978-as szintetizátor újbóli csatasorba állítása gondoskodott. Így történhetett meg, hogy például a High On The Heels szökdécselő szintihangjai egyenest a kattant francia Noze-t juttatta eszembe, az 1517 kezdése a Daft Punk Harder Better Stronger-jét, de az ablakból integet valahol a Hot Chip és Calvin Harris is. Egyedül a lírika nem lazult fel ennyire, és maradt az a metaforikus-töprengő, amilyen eddig is: "It's better that we build on the dreams in our own worlds / Than a bridge between the two / That could never hold our weight."

Az analógiák ellenére itt-ott mégis meggyengül kicsit az album, amin egyértelműen segített volna, ha még ennél is bátrabban nyúlnak a kézbevehető hangszerek által kínált horizont mögé. Így viszont fél óra elteltével már kiütköznek a fáradás jelei: hazudnék, ha azt mondanám, hogy az utolsó három dalt már nem találom fárasztónak, sőt, az idő előrehaladtával egyre gyakrabban jut eszembe, hogy túlságosan sok elcsépelt akkordot hallok, amiket egyedül Erlend éneke húz ki az ásítós középszerűségből.

Úgyhogy inkább nem hagyom rombolni az illúzióimat, és eztán abbahagyom a hallgatást a Gravity-nél, ami amúgy is az egyik legfülbemászóbb darab a lemezen. "She's a gravity my life circles around."

 érték: 6.7/10 

1 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://kraft.blog.hu/api/trackback/id/tr50983335

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

nus 2009.03.09. 19:09:10

erlend ért a nőkhöz, itt is mekkorát cicázik már a hemüveges art school-os lánykákkal: www.youtube.com/watch?v=u3n6oBoO9l0